Kisebbségek és kisebbségügy Magyarországon a kiegyezéstől napjainkig

   A nyelvi-kulturális, majd politikai alakot öltött nacionalizmusok a Habsburg-birodalom különböző népeinél többé-kevésbé egyidejűleg szökkentek szárba, a magyaroknál elsősorban az udvar németesítése ellen, a nemzeti jelleg erősítésére, a nemzetiségeknél pedig többnyire magyarellenes éllel, szintén a saját nemzeti nyelv és kultúra pozíciójának javítását célzóan. Bár a magyar forradalom és szabadságharc egyetemes célkitűzéseit sokan megértették-megérezték a nemzetiségiek közül, harcoltak is értük, más részüket Bécs sikeresen szembeállította, s fel is használta ellenünk. A reformkor és a XIX. század második fele közjogi gondolkodásának magvát képezte a – korabeli Európában meglehetősen elterjedt és elfogadott – politikai nemzet (államnemzet) fogalma, amelybe Magyarországon beleértették az összes itt élő nemzetiséget is, az Árpád-háztól kezdve kialakult kulturális autonómiaformák elfogadásával. A nemzetiségek ugyanakkor egyenrangú nemzetként szerettek volna megjelenni politikailag is. A középkori latin meg a későbbi német helyett a magyar nyelv általánossá, kötelezővé tétele a közigazgatásban, szintén ellenérzést, tiltakozást váltott ki. A sorsközösség vállalásának, a kisebbségi jogok elismerésének azonban szép dokumentuma az 1849. évi magyar-román megbékélési nyilatkozat és a szabadságharc végnapjaiban született nemzetiségi törvény.

Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon a teljes cíkk megtekintéséhez.
 
Magyar   Română
<<  Október 2014  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
    1  2  3  4  5
  6  7  8  9101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  



logo3.jpg